Mielőtt vége a világnak

„This is the way the world ends

This is the way the world ends

This is the way the world ends

Not with a bang but a whimper."

T.S. Eliot

 

Azért írom ezt a cikket, mert mindenkinek joga van tudni az igazságot. A Föld összes lakosának, kivétel nélkül.

Szeretném előre leszögezni, hogy állításaim egytől egyig a valóságot tükrözik. Akik régebb óta követik a blogomat, tudják, hogy ez mindig is így volt. Sosem osztottam meg hamis, kattintásvadász cikkeket. Mindig hiteles forrásokra alapoztam.

A cikk végén található linken most is hozzáférhető az összes táblázat, hitelesített dokumentum és diagram, amelyek alátámasztják az itt leírt információkat.

A célom az, hogy végre ne hazudjanak a képünkbe. Hogy végre kiálljanak elénk és azt tegyék, amit már sokkal korábban meg kellett volna tenniük.

Többé nincs helye a mellébeszélésnek.

2020. március 19-én Dr. Yvonne Grenst, korunk egyik legkiemelkedőbb amerikai csillagásza és csapata furcsa dolgot észlelt az Indigo űrtávcsővel készített felvételeken. Olyan mértékű eltérések voltak a korábbi képekhez viszonyítva, hogy Dr. Grenst azonnal felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, akik egyből titkos tanácskozásokba kezdtek a világ legjobb tudósaival és szakembereivel.

Az űrtávcső eredetileg a Mars és a Jupiter között elterülő aszteroidaöv valamennyi objektumát vizsgálta, amikor felfedezték a 2020FC₃ nevű, nagyjából 110 kilométer átmérőjű aszteroidát, más néven az Yvonne-t, Dr. Grenst után. A dokumentumokban mindkét nevet használják. Én maradok az Yvonne megnevezésnél.

A tanácskozásokat további vizsgálatok követték, amelyek mind ugyanarra a következtetésre jutottak.

Az Yvonne pályája keresztezi a Földét.

A becsapódás elkerülhetetlen.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kréta-tercier kihalási eseményt okozó aszteroida, vagyis amelyik kiirtotta a dinoszauruszokat nagyjából 12 kilométer átmérőjű lehetett.

Nem kell tudósnak lenni, hogy felfogjuk, mit is jelent ez.

A Yvonne becsapódásának időpontja: 2020. október 17.

Igen, ez pontosan két hónap múlva esedékes.

A NASA, a kormány parancsára titokban tartotta a felfedezést addig, amíg lehetett. De az információ korában ez nem tarthatott sokáig. Egy belsős ember juttatta el nekem az adatokat, mert hozzám hasonlóan ő is azt az elvet vallja, hogy ilyesmit nem szabad eltitkolni. Úgy gondolta, az a másfél millió ember, aki követi a blogomat elég lesz ahhoz, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

Most, hogy ez megtörtént, menj ki és nézz fel az égre. Az Yvonne világosan látható, akár szabad szemmel is, nem messze az északi égbolt második legfényesebb csillagától, az Arcturus-tól. Olyan, mint egy ártatlan csillag. Mégis félelmetes.

Hiába öltük bele azt a rengeteg pénzt a kutatásokba, tehetetlenek vagyunk.

Felejtsük el a csodafegyvereket, mert nem léteznek. Ez nem olyan, mint a filmekben.

A dokumentumokban részletesen olvasható, hogyan is fulladt kudarcba minden próbálkozás az elmúlt hónapokban.

Egy valami biztos. Két hónap és ez a 110 kilométer átmérőjű szörnyeteg attól függetlenül, hogy hová csapódik be, kiirtja az életet a bolygónkon.

Azt tanácsolom, hogy hagyjátok a gyűlölködést. Legyetek azokkal, akiket szerettek. Csináljátok azt, ami boldoggá tesz benneteket. Én is ezt fogom tenni.

Ez az utolsó blogbejegyzésem.

Köszönöm, hogy annyi éven keresztül velem tartottatok.

Ezt sosem fogom elfelejteni.

 

A dokumentumokat itt tudjátok letölteni: https://theworldandrichmiller.blogspot.com/

Írta: Richard Lee Miller
Dátum: 2020. augusztus 17. hétfő, 22:35